A temetés a halotti szertartásnak az a része, amely a koporsó lezárásával kezdődik és a sír behantolásával, a  fejfa elhelyezésével ér véget. A háznál zárt koporsóban az udvarra vitték a halottat. Katolikusoknál a koporsó lezárása előtt a pap beszentelte a halottat. Az udvaron egyházi szertartás és a halott búcsúztatása folyt. A halott kivitele hagyományos rendben történt. Ha útközben a templomba is bevitték a halottat, ott az udvarihoz volt hasonló a szertartás; a templombejáróban ravatalozták fel a halottat. A temetőben is betartották a koporsó körülállásának a rendjét, melyben feltehetően az öröklésrend is tükröződött, a felnőtt, különösen a családfő esetében. Általában a gyászoló özvegy vagy anya áll a sír fejénél, a férfiak jobb oldalt, a nők bal oldalt rokonsági fok szerint. Római katolikusoknál a pap beszenteli a sírt, protestánsoknál a lelkész imádkozik, elbúcsúztatja a halottat. Néhol ilyenkor búcsúztat a kántor vagy egy rokon, vagy erre alkalmas személy. A halott elföldelését azok végzik, akik a sírásást. A koporsót köteleken eresztik a sírba. A hozzátartozók rögöt dobnak a sírba, általában a következő szavak kíséretében: „Nyugodj békében!”, „Legyen neked könnyű a föld!”. Néhol mást is dobnak a sírba, pl. az Ormánságban keszkenőket, hogy vigye a bánatot; vagy többfelé a papírra írt halotti búcsúztatót (pl. Göcsej). A koszorúkat beledobják a sírba, kivéve a családét, azt a fejfára akasztják. A rokonság megvárja a sír felhantolását, és a fejfa, valamint – ahol szokásban volt – a lábfa elhelyezését. Néhol szokás volt, hogy a gyászolók mind vagy csak a hozzátartozók háromszor megkerülték a sírt. A temetés ideje alatt a halottas háznál kinyitották az ablakokat, kisöpörtek, felkészültek a halotti torra. A temetés intézője rokon vagy erre hivatott személy volt.